Az agárverseny egykor évente 70 millió nézőt szórakoztatott Nagy-Britanniában és a futball után a második legnézettebb sport volt. Manapság még mindig az előkelő 6. helyet foglalja el, azonban mégis nagy veszélynek van kitéve az állatjóléti szervezetek mozgósításai okán.
Esős délután Oxfordban, a futamokon túl Retired Racer kabátos agarakat lehet simogatni a hallban, mutatván, hogy a versenyzés után is van jövő. Szeptemberben tért vissza az agaras élet 10 év kihagyás után ebbe a nagymúltú létesítménybe, mely egykor a közép- és dolgozó osztályt szórakoztatta.
Az első agárversenyeket Hendonban, észak Londonban tartották 1876 körül, de korábban is használták az agarakat természetesen vadászatra. Egészen 1919-ig egyenes pályán zajlottak a versenyek, ekkor történt az átállás az ovális pályákra (méghozzá először Amerikában), valamint a mechanikus nyúlra. Amikor 1926-ban, Angliában is megtörtént az innováció, rakétaként szállt fel az agársport ismeretsége. Milliók kezdtek el versenyekre járni, egy-egy könnyed esti vacsorát eltölteni kellemes fogadási játékok kíséretében.
Az agárverseny Monte Carlo olcsóbb, közönségesebb formáját hozta házhoz.
– írta AJP Taylor az English History 1914-45 könyvében.
Rendkívül gyorsan terjedt. A lóverseny egy olcsóbb, lekicsinyített verzióját a munkásosztály testközelből élhette át, ráadásul bárki számára lehetséges volt trénerként is beszállni, hiszen a kertedben tudtad trenírozni az agaradat.
– írta Andrew Marr az A History Of Modern Britain című művében.
Azonban térjünk vissza napjainkra, az Oxfordi pálya ugyanis több, mint 2000 résztvevős nyitóestje ellenére sem számíthat a biztos jövőbeli sikerre.
A történelemben először, az RSPCA, Nagy-Britannia legrégibb állatjóléti szervezete összefogásra lépett a Dog Trust-tel és a Blue Crossal, annak érdekében, hogy végleg megszűnjön az agárverseny az elkövetkezendő 5 éven belül.
Dr. Sam Gaines az RSPCA képviseletében így nyilatkozott: “Sok éve dolgozunk az agárversenyek közvetlen közelében, de ami sok, az sok. Ezt még rajtunk kívül több szervezet is hasonlóan látja, sok adat továbbra sem áll rendelkezésre az évente lesérülő, elpusztuló kutyákról pályánként, számunkra (többek között) ez is elfogadhatatlan. Ez egy kiemelten veszélyes sport, mégsincs meg az a magasfokú szabályozottsága, mint a lóversenynek, egyszerűen követhetetlen egy-egy agár utóélete (ha egyáltalán van neki), illetve a finanszírozása sem tisztán bookmakeri, így az állatjóléti problémák vizsgálatára sincs elég keret. Sajnos úgy gondoljuk, hogy nem létezik szabályozási megoldás ezekre a problémákra, ezért léptünk fel határozottan egyéb szervezetekkel együttműködve. Megértjük, hogy sok embernek ez a megélhetése, éppen ezért építettük felhívásunkba az 5 éves átmeneti időszakot.”
Walesben továbbá petíció indult az egyetlen megmaradt pálya, a Valley Greyhound Stadium bezárására, Skóciában pedig egészen a pandémia óta nem nyitott újra a Shawfield, amely szintúgy egyedülálló hivatalos versenypálya az országban.
Az agaras szakma azonban tagadja a vádakat, Mark Bird, a GBGB képviseletében a következőket nyilatkozta: “5 éve csatlakoztam a GBGB-hez, azóta az állatjólét top prioritást élvez. 2020-ban életre hívtunk egy új Greyhound Retirement Scheme nevű programot, melyben a GBGB 200 fonttal hozzájárul minden egyes versenypályafutást abbahagyó agár családhoz való elhelyezéséhez. Ezév májusában “A Good Life For Every Greyhound” startégiát indítottunk el állatorvos és állatjóléti szakértőnk segítségével. A legelszomorítóbb ebben a felhívásban (felhívás az agárversenyek betiltására – a szerk.) az, hogy mindvégig az RSPCA-val szoros együttműködésben dolgoztunk, hogy elérjük a kitűzött jóléti célokat.”
Kevin Boothby, az Oxford Stadion promótere hozzátette: “Az elhagyott állatokon kellene lennie a fókusznak, nem az agárversenyen. Imádom a kutyákat, az egyik legnagyobb kutyatartó vagyok, 4 pályát üzemeltetek és 4 nyugdíjas agarat tartok otthon, a legjobb kutyák valaha!” Tagadja, hogy a sport túl veszélyes lenne: “Az újranyitásunk óta egyetlen halálos, vagy épp komolynak mondható sérülésünk sem volt. Ez nagyon ritka. Ha azonban mégis megsérült volna bármelyikük, én fizettem volna a kezelés felét, a GBGB pedig a másik felét. Őszintén: az agarak imádnak versenyezni. Azok, akik be szeretnék ezt tiltani, ott ragadtak 20 évvel ezelőtt, és akkor valóban minden nagyon más volt a jelenhez képest. Egy jól szabályozott sport vagyunk, akiknél magas prioritást élvez az állatjólét. Én azt ajánlanám, aki nem biztos ebben, jöjjön és nézze meg maga.”
A régi szép időkben, 1920-30 környékén a leggyorsabb agarak valódi sztároknak számítottak. Az egyik legnagyszerűbb mind közül Mick the Miller volt, akit Írországból vett meg egy római katolikus pap, Martin Brophy atya és versenyeztetett Angliában. Miller 19 versenyt nyert zsinórban, összesen 51-szer nyert futamot, köztük két alkalommal az Angol Derbyt is. A második Derby győzelmét Angliában 50 000 néző követte a helyszínen, köztük a spanyol XIII. King Alfonso. Később filmben is szerepet kapott. Bárhol, ahol pályára lépett, garantálta a teltházas lelátókat, de még nyugdíjba vonulása után is nagy érdeklődést hagyott maga után. Ekkortájt Angliában 200 agárpálya üzemelt, közülük 25 csak Londonban. Az igazán top pályáknak voltak a legjobb éttermei saját fogadásszervezéssel.
Emellett rengeteg illegális versenyt is szerveztek egyenes pályákon, szintúgy fogadásokkal, az agárverseny valódi aranykorát élte. Még 1947-ben is rendeletet kellett hozni annak érdekében, hogy a munkahelyükről ne hiényozzanak annyian, így onnantól kezdve kevesebb lett a hétközi versenyek széma, hogy egyáltalán bejárjanak dolgozni az emberek.
Később ahogy egyre nőttek az ingatlanárak, elkezdtek bezárni az ikonikus pályák egészen 2017-ig, amikor is Wimbledon is bezárta kapuit. 2020-ban Manchester is beadta a kulcsot több, mint 100 éves múltjával. Towcester és Oxford megnyitásai úgy kellettek a sportnak, mint egy darab kenyér, ez adhatott volna végre egy új lendületet a jövőnek.
Hogy fenn tud-e maradni, meg tud-e újulni a sportág? Egyedül az idő fogja megmondani.
Az RSPCA felhívása: Details | rspca.org.uk
