Patrick Janssens már gyerekként is agártrénerkedett Belgiumban, 14 évesen kapta első agarát, 16 évesen pedig másodikként végzett vele a Belga Bajnokságban. Később több kutyával is versenyzett Európa-szerte, mégsem érezte az igazinak. 1996-ban, 26 évesen látta életében először az Angol Derbyt. Ekkor azt gondolta, hogy mégiscsak ez lenne az, amit csinálni akar, ez az amivel foglalkozni szeretne, de hogyan? Még mindig Belgiumban élt, megvoltak a barátai, a munkahelye, az élete, amit szeretett. Nem sokkal később mégis úgy döntött, ez nincs rendben számára:
Tudod, van az az érzés, amikor minden nap bemész dolgozni, pedig utálod. 2000-ben úgy döntöttem, hogy elhagyom a hazámat, mert az agarakkal szeretnék foglalkozni és még van hátra az életemből nagyjából 30-40 év, amit azzal tölthetek, amit szeretek csinálni.
Kalandosan indult a projekt, hiszen angolul sem tudott rendesen, mégis látott egy hirdetést a Greyhound Weekly újságban, amire levelet írt (az interjú ezen részében jót kacag magán, hogy vajon hogyan fogalmazhatott szegényes angoltudásával) és csodák csodájára felhívták. Nem máshoz került így, mint a már jól ismert O’Donnell családhoz (Jennifer ekkor még kislány volt) Írországba. Több hónapot eltöltött náluk, és később más trénereknél is, rengeteget tanult tőlük, de minderről így fogalmaz:
Nem igazán szerettem, mert amikor volt egy-egy jó kutyájuk hamar eladták. Mindig azt a bizonyos Derbynyerőt keresik, az 550-es kutyát a Shelbourne Parkba, közben pedig rengeteg kutya jön-megy a kennelekben. Nekem nem tetszett ez a rendszer, máshogy gondolkodok erről. Ha volt egy jó sprinterük, vagy egy jó stayerük, nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, mert Írországban nem igazán vannak számukra versenyek. Ezért úgy döntöttem, Angliában kell próbálkoznom.
Újabb újsághirdetést talált, ezúttal a Racing Postban, Linda Jones Imperial kennelébe (Mark Wallis volt az assistant trainer) repült interjúra, ahol szintén örömmel fogadták. Itt tanult aztán igazán sokat (feleségét is itt ismerte meg), azt mondja:
Nem azon múlik, hogy hogyan trenírozol. Azon múlik, hogy ismered-e a kutya személyiségét. Minden kutya más, de mindig arra kell törekedni, hogy minél jobban kiismerd, melyiküknek mire van szüksége.
2009-ben Kinda Ready Derbygyőzelme egy beteljesült álom volt számára, noha Mark Wallis nevéhez fűződik, mégis a részese lehetett a “backstageből”. Ekkorra már nagyon vágyott a saját licenszre, de ez a pénzügyi komplexitása miatt még egy kicsit váratott magára. Egészen 2014-ig, amikor ismerősök révén megvásároltak egy remek helyet gyönyörű kennelekkel és kifutókkal. Ekkor kezdődött számára a valódi beteljesült álom, sikert sikerre halmozott (2020-ban elnyerte az Év Trénere címet, ezzel véget vetve korábbi főnöke, Mark Wallis nyolcéves uralkodásának), amelyeket mondhatni Thorn Falcon koronázott meg 2021-ben az Angol Derby győzelmével:
Tudod, mindig erről álmodsz, de ez olyan “úgysem történik meg velem” kategória. Aztán ahogyan bement az első két kanyarba és elsőként jött ki, meg kellett csípnem magam, hogy nem álmodom-e. Csodálatos érzés volt.
Thorn Falcon egyébként 39 kg tömény izom, brutál erős formával vágott neki a Derbynek. Nem esik ki az egyensúlyából ütközésekkor, nagyon jól veszi be a kanyart, abszolút képes megnyerni a döntőt – mondta róla trénere. Aztán igaza is lett. Végül pedig egy szívet melengető fotó Patrickről és egy általa korábban trenírozott kutyáról. Úgy látszik, megvalósította azt, amit Írországban nehezményezett: csak jó helyekre kerülnek a kutyái.
A mi üzenetünk pedig azoknak, akiket esetleg hasonlóan megérintett a történet: ne féljetek nagyot álmodni és követni azokat az álmokat, hiszen bármi megtörténhet, és meg is fog!
Forrás: Patrick Janssens History | RPGTV Kennel Visits – YouTube PATRICK JANSSENS ON THORN FALCON – YouTube
