Nagyjából sikerült mindent elmesélnem a korábbi cikkekben arról, hogy én milyennek éltem meg Írországot, de mivel ez csak egy leírás, biztosan sokan vannak olyanok, akik maguk is szívesen felkerekednének és a saját bőrükön tapasztalnák meg ezt a csodavilágot. Azon túl, hogy sokaknak elsősorban nem az anyagi oldal az akadály, hanem a kutyák felvigyázásának megszervezése, akadhatnak olyanok, akik most azt gondolják, hogy egy ilyen utazás drága mulatság. Nem titok, hogy mi sem vagyunk milliomosok, így mindenhol/mindenből igyekeztünk a legolcsóbbakat választani, de akkor mennyi is az annyi pontosan?
Utazás
A legkényesebb pont itt legelől kapott helyet, hiszen az év nagy részében Írországba (sajnos) nem olcsóak a repjegyek egyik reptérre sem (két reptere van, Dublin és Shannon). Ha azonban kitartóan nézegetjük (lehetőleg ne naponta, mert mi magunk fogjuk feltolni az árakat), rábukkanhatunk olyan jegyekre, amiket kár volna kihagyni. Így találtam rá én is arra, hogy ugyan Dublin most tavasszal horror volt, de cserébe Shannonba (Limericktől 20 perc busszal) fejenként 12 000 Ft-ért repültünk ki, és 4000 Ft-ért vissza.
Fontos volt azt is számításba venni, hogy melyik napokon jönnek-mennek a menetrend-szerinti járatok, mivel Shannon egy picike reptér, oda egy héten csak háromszor (hétfő-szerda-vasárnap) jön-megy repülő. Innentől már egyértelmű volt, mikor tudunk menni, hiszen az agárpályán csütörtökön és szombaton van történés, így esett a választás a szerdai és a vasárnapi járatokra. A repülési idő 3 óra 15 perc, mi könyvet olvastunk rajta, így elröppent az idő. Az időeltolódás -1 óra.
Tömegközlekedés
Miután leszálltunk, többen sem értettük, hogy hol a buszmegálló, de pár perc körbe-körbe rohangálás után végül még épp időben meglettek azok a fránya buszok (távolsági buszok, Expressway), amik kettőnket 17 euróért vittek be Limerickbe (majdnem drágább volt a Limerick-Shannon 20 perces buszút, mint a Shannon-Budapest repülőút). Minden buszon lehet kártyával fizetni.
Bent a városban a TFI Ireland telefonos alkalmazáson lehet jegyeket vásárolni (Single Zonal típus), ezek 90 percig érvényesek és 1.35 euróba kerülnek. A szállás és a belváros között ezzel közlekedtünk (kivéve első este, mert akkor simán nem vett fel minket a busz, úgyhogy nyertünk egy fél órás sétát). Egyébként úgy szidták a tömegközlekedést, mint a bokrot, de szerencsénkre nekünk ez az egy negatív élményünk volt vele.
Szállás
A booking.com volt a legnagyobb segítségünk ebben, ahol én kimondottan igyekeztem a legolcsóbb/pályához legközelebbi szállást levadászni, ami nagyjából sikerült is, kb. 92 000 Ft volt 4 éjszakára két főnek. Nekünk nagyon tetszett, egy kis szoba, egy kis fürdővel, okos tv, hősugárzó, vízforraló, törölköző, tusfürdő, szóval minden, ami csak eszünkbe juthatott. Arra érdemes készülni, hogy a konnektor más, mint itthon, de a közeli Tescoban 3 euróért vettünk konvertálót, ami megoldotta a problémát.
Evés/ivás
Őszinte leszek, közel 1 kg mínusszal érkeztem haza. Az ír konyhát meg sem kíséreltük kipróbálni a rémtörténetek nyomán (nem is nagyon vannak tradícionális ír éttermek, mert hamar csődbe mennének, ha lennének), úgyhogy maradt a Tesco és a gyorséttermek. Minden nagyon drága, viszonyításképp forintra átszámolva olyan 1200 Ft egy 2 literes kóla. Ennek tükrében a reggelit és a vacsorát harapnivalókkal oldottuk meg, ebédre pedig gyorskaja. Nem a legegészségesebb, de tekintve, hogy napi 10-15 km-t sétáltunk, igazán mindegy volt.
Megkóstoltuk a híres-neves Guinness barnasörüket, de csalódtunk, nekünk nagyon nem ízlett (én mondjuk alapból nem szeretem a sört, de a párom is alig bírta meginni). A cidert viszont ajánlom, mert az kifejezetten finomra sikeredett nekik (meg persze a whiskyjük is biztos mennyei, de azért annyit nem ittunk).
Agárstadion
Alapvetően kint nem ingyenes a belépés még a hétköznapi versenynapokra sem (de nekünk ekkor szerencsénk volt, hogy hátul becsempészett minket az egyik tréner), ide fejenként 10 euró a belépő egy versenynapra. Ez drágának tűnhet, de egyébként is magasabbak az árak kint és az euró árfolyam sem túl barátságos mostanában. A lóverseny pályára egyébként 17 euró volt fejenként a belépő.
Kirándulás
A városnézés mellett (a belváros egyébként egész szép volt) mi a Moher-sziklákhoz kirándoltunk ki, ahová egész Írországból özönlenek a turisták teljesen érthető okokból. A nyitókép is ott készült, elképesztő hely, mindenképp érdemes befizetni egy ilyen kirándulásra. Délelőtt volt egy találkozási pont, oda jött a busz, ami kivitt minket egyenesen oda, eltöltöttünk ott másfél órát, majd mentünk tovább a baby sziklákhoz, onnan pedig vissza a Bunratty kastély, és úgy haza. A program 39 euróba került fejenként és 5 óra körül ért véget, így egy kis városbéli andalgás után mi innen egyenesen sétáltunk is az agárpályához.
Összesen kettőnknek a teljes 5 napi utazás nagyjából 230-240 ezer forintba került, de tekintve, hogy ebben tényleg minden benne van, én nem érzem soknak. Láttam, amit látni akartam, amire főleg kíváncsi voltam, azt megtudtam. Készültünk rá, hogy drágább lesz kint az élet, annyival azért mégsem volt vészes, ki lehetett hozni tökéletesen élvezhetőre úgy is, hogy nem a legmenőbb éttermekben ettünk és nem taxiztunk mindenhová. Elővettük a kis lábainkat és elmentünk oda, ahová el akartunk, vagy ami tényleg messze volt, oda elbuszoztunk. Sok szempontból volt szerencsénk (repjegy, szállás), de nem gondolnám, hogy egyedül nekünk lehet szerencsénk.
Ha bárki gondolkozik azon, hogy szívesen meglátogatná írországot, itt vannak a legfontosabb honlapok a tervezéshez:
Ryanair
Booking
TFI Ireland
Expressway
Ha pedig esetleg maradt még kérdés, ne habozzatok feltenni nekünk.
