Talán mindannyian tennénk egy nagyobb összeget Dolores kutyáinak győzelmére, ha tudnánk mit reggeliznek: natúr joghurt, Weetabix (teljes kiőrlésű műzli), tej, manuka méz (különösen erős baktérium- és vírusölő hatású) és szardínia. Vacsorájuk sem kevésbé lenyűgöző: finomra vágott marha hátszín, egyenesen Írországból darálva, amelyet egy “levessel” kever össze, amely májból, lazacból és tápból áll. A vitaminoktól és a kondícionálóktól roskadoznak a polcok: “Mindenből a legjobbat adom nekik!”
Manapság sok vita árnyékolja be az agárversenyt. A média számos jelentést közölt az évek során az agarakkal való visszaélésről és kegyetlen bánásmódról, de a Retired Greyhound Trust, amely tavaly több mint 4000 kutyának talált új otthont, azt állítja, hogy a hozzáállás sokat fejlődött az elmúlt néhány évben. Az RSPCA (angol állatjóléti szervezet) kevésbé látja ezt ilyen fényesen: “Minden évben legalább 10 000 agár visszavonul a versenyzéstől. Sokuk sorsa ismeretlen és sokan egyszerűen “eltűnnek”. A jóléti problémák bármely életszakaszban előfordulhatnak, ezért hiszünk abban, hogy az iparág minden területe, a tenyésztéstől a kennelezésig, a versenyzéstől a szállításig, a versenykarriertől a nyugdíjazásig szabályozni kell! Szeretnénk látni, hogy az agarak bölcsőtől a sírig védve vannak.”
Bizonyos kennelekben kétségtelenül előfordul kegyetlenség, de ahogy Dolores múltja is bizonyítja, azok a trénerek sokkal nagyobb sikereket érnek el, akik jól bánnak állataikkal. 1996-ban megnyerte az Angol Derbyt – más néven a Williamhill.com Greyhound Derbyt – Shanless Slippyvel, és kétszer az Ír Derbyt, 2006-ban Razldazl Billyvel és 2011-ben Razldazl George-al.
2011-ben az általa tréningezett kutyák számos más rangos versenyt is megnyertek, köztük az Easter Cupot, a Hegarty 600-at és az Irish Laurels-t. Ezek a győzelmek a tenyésztésből származó bevétellel és a tréneri díjakkal együtt mintegy 250 000 fontos éves bevételt tettek ki (ez akkori árfolyamon számolva kb. 80 millió forint).
Dolores egyébként egy agárversenyző dinasztia tagja. Édesapja tréner volt, bátyja, James, akinek öt kutyája van tréningben, mindig vele van az Angol Derbyn, sógora pedig a kétszeres Derby-győztes ír tréner, Matt O’Donnell. „Fiatal koromban csak a kutyákkal akartam foglalkozni” – mondja. Rávette apját, hogy 16 évesen otthagyhassa az iskolát, hogy elkezdjen trénerkedni, “hogy felvállalja a szenvedélyt”, ahogy ő mondja. 22 évesen saját kennelt alapított Kildare megyében, és mindössze öt évvel később megnyerte első Derbyjét.
Körülbelül 20 év elteltével mindössze 11 kutyával foglalkozott már 2012-ben is – a sajátjait, a családja és a barátai kutyáit trenírozta. “Mindig a minőségben hittem, nem a mennyiségben – ez a bajnokok kulcsa. Okkal jöttek ezek a sikerek.”
A napja reggel 8 órakor kezdődik, ami bevallása szerint a legtöbb kennel számára meglehetősen késői. A kutyákat „paddockozzák” – kiengedik elvégezni a dolgukat –, a kenneleket pedig kitakarítják. Reggeli után a jöhet a séta (nem kell négy mérföldes túrákra menni, mondja, “de nagyon szeretnek kimenni a mezőre kutyás dolgokat csinálni”), majd egy kis ápolás, lábmosás, fogmosás és az esetleges sérülések keresése/kezelése.
Néhány kutya különös figyelmet kaphat ezen a ponton – ultrahang, lézeres kezelés vagy masszázs, ha fáj a hátuk, vágásaik vagy csontsérüléseik vannak. Néhány kutya futópadozik (kétségtelenül a Who Let the Dogs Out?-ot vagy a You Ain’t Nothing But A Hound Dog-ot hallgatják). Doloresnek korábban úsztatója is volt az edzésekhez, de azt mondja, úgy találta, hogy más technikák jobb eredményekre vezetnek.
Ezt követően minden olyan kutyát, amely azon a héten nem versenyez, galoppoztatja – egy speciális pályán futtatja őket, hogy erősítse izomerejüket és erőnlétüket. A fiatal kutyák (kölykök) például általában 250 métert futnak műnyúl után kézből. A távot fokozatosan építi fel a versenypályákon általános 480 m-re. Nem probléma rávenni a kutyákat a csali üldözésére: „Bármit üldöznek, ami mozog” – mondja.
A délutánokat az állatorvosi utak, az e-mailek kezelése, a versenyekre való nevezések kitöltése és legalább hetente egyszeri versenyre járás teszi ki. A vacsorát, a nap főétkezését 16 órakor szolgálják fel, bár délután 3 órakor könnyű ételt adnak az azon a napon versenyen induló kutyáknak.
„Leginkább csak hetente egyszer versenyzem, minden szombaton” – mondja. “Jó néha kicsit kiszakadni és beszélgetni más trénerekkel, szocializálódni”. Normál napokon körülbelül 21:00-kor fejezi be a kutyák paddockozását. A versenyekre általában 18 órakor indul. “A kutyák szeretnek utazni, mert tudják, hogy versenyezni mennek” – mondja. Este 7 óráig le kell lemérni a kutyákat és kennelbe helyezni, majd végre megeheti a saját vacsoráját – általában csirkét, barna kenyeret és egy nagy szelet almás- vagy rebarbaratortát, egy kis teával leöblítve. Mindig magával viszi a vacsoráját, mert “ha átmész az étterembe, az rohanás”. Miután a kutyákat kennelbe helyezték, a trénereket csak közvetlenül a verseny előtt engedik a közelükbe. Ezeken a napokon általában jó, ha éjfélre hazaér.
A Shelbourne Park közelében él, amely “a világ egyik legnagyszerűbb pályája”. “Ez egy nagyon tisztességes pálya. Némely pályák szűkebbek, ezek nem felelnek meg a kutyáimnak, mert inkább hosszabb távú kutyák, mint sprinterek – nagyobb a vágtájuk is.”
Tenyésztéssel is foglalkozik (Razldazl kennel, amely nevet egyébként a Chicago musical Razzle Dazzle című dala ihlette), a kölykök ára nagyjából 4000 és 5000 GBP között szokott lenni. Előző tenyészszukája, Pearl megnyerte a Puppy Oaksot – egy klasszikust. Most nyolc éves, visszavonult és bent él Doloressel és egy másik nyugdíjas agárral, William-mel. Bizony, két nyugdíjast is megtartott.
“Ez a férfiak világa. De nincs olyan, amire egy nő ne lenne képes.” – mondja. Szabadidejében szeret lovagolni, egy belga melegvérűje van, Razldazl Magic és a korábbi olimpikon, Jack Doyle-lal edz. “Hetente körülbelül ötször lovagolok, 120 cm-ig szoktunk ugrani. Későn kezdtem bele – ez egy nagyszerű kikapcsolódási forma.” Nyugdíjas agarait, Pearlt és Williamet rendszeresen elviszi a McDonald’s-ba, ahol kedvencük a sajtburger uborka nélkül. Krumpli nincs, mert túl sós. Szeret továbbá utazni és olvasni is, de semmit sem szeret jobban agaraitól és életformájától.
Fotó: Christian Sinibaldi
Forrás: A working life: the greyhound trainer | Work & careers | The Guardian
