Az agarak természetüknél fogva aerodinamikusak, keskeny vázuk és erős hátsó lábaik tökéletesen alkalmassá teszik őket a sprintelésre. Energikus kutya hírében állnak, azonban napi maximum fél-1 órás mozgás többnyire kielégíti igényeiket.
Az agártréning hatalmas türelmet és odafigyelést igényel, tulajdonképpen ez egy próba-hiba játék. Minden kutya előbb-utóbb megtalálja a maga szintjét, azonban ehhez rengeteg próbálkozás, és ezzel együtt rengeteg hiba társul. Míg a lovaknak hetekre, akár hónapokra is szüksége van a regenerációhoz, az agár akár heti szinten képes csúcsteljesítményt nyújtani – noha ez sem korlátlanul működik, hiszen ők sem terhelhetőek a végtelenségig. Fontos, hogy minden verseny után alaposan ellenőrizzük őket, hiszen főleg a kanyarokban könnyen sérülhetnek a helyezkedés és az ütközések következtében.
Robert Britton, az ausztrál hosszútávú versenyek többszörös Group 1 nyerő trénere szerint:
Sok különféle módszer létezik az agár képzésére, és bebizonyosodott, hogy az úszás, a gyalogló gépek, a galopp és a séta: mindegyik beválhat.
A legfontosabb dolog az, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a kutya fitt és lelkes a versenyzésre.
Bár Britton elismeri a különböző edzési technikák előnyeit, úgy véli, hogy a szabad galoppozás óriási előnyökkel jár az erőnléti szint megszerzésében és fenntartásában. Az edzésre szánt idő kutyánként változó, munkakészségüktől függően, Britton célja, hogy 80% körüli szinten dolgozzanak az agarak, ez szerinte ugyanis nem meríti ki őket nagyon, de javítja az állóképességüket.
Nem csak az a fontos, hogy mennyi ideig tartod őket bent, hanem az is, hogy egy olyan kutyával párosítsd őket, amelyik megfelel nekik. Más szóval, ha egy olyan kutyát, aki túl keményen dolgozik, egy lusta kutyával összerakjuk a másik oldalon, azok kiegyensúlyozzák egymást. Az egyik lassítja a gyorsabbat, a másik pedig lendületbe hozza a lustábbat.
Néha csak 1-2 perc, néha 3-4 perc a munka, minden attól függ, milyen keményen csinálják.
Hetente egyszer szeret versenyezni velük, elmondása szerint ha egyszer már bekerülnek a “gépezetbe” fölöslegesnek tartja pályaedzésre hordani őket, ehelyett hetente futtat versenyt (kivéve pályaváltáskor és sérülésekből visszatérve).
Az agarak tartása és tréningje rendkívül élvezetes, hiszen ezekkel a gyengéd és ragaszkodó lényekkel való foglalkozás sok boldog pillanatot tud okozni, ám akinek nincs ideje vagy energiája a napi tréninmunka elvégzésére és a versenyre való utazásra, jobb, ha mégegyszer átgondolja, mielőtt belevág. A tréningmódszerek szerteágazóak, mindenki maga látja az agarain, hogy melyiküknek mire van szüksége. A cél azonban minden tekintetben ugyanaz: az agárnak fittnek, energikusnak, kiegyensúlyozottnak és lelkesnek kell lennie. Ha pedig ezt elértük, félig már nyertünk is!
