Az egyik legfontosabb téma az agártartók és agártrénerek körében az etetés. Egy 2016-os ausztrál tanulmány, a Greyhound Sports Nutrition segítségével nézzük meg most együtt, mik az alapjai az agarak egészséges táplálásának, főképp a versenyzés, illetve kemény fizikai munka kapcsán, de egy átlagos hobbiagár esetén is érdemes lehet alkalmazni az alábbi elveket.
Fehérje
Bizonyított tény, hogy a versenyző agarak nagyobb mennyiségű fehérjét igényelnek, mint a pihenő kutyák. Azonban arra is bizonyíték van, hogy a túlzott fehérjebevitel (összesen ~30% feletti fehérjéből származó energia) ténylegesen csökkentheti a teljesítményt. Javasolt tehát, hogy az energia körülbelül 25-30%-a ideális fehérjéből. Ennél kevesebb vérszegénységhez és izomsorvadáshoz vezethet.
Zsír
A zsír nagyon fontos tápanyag az agarak etetésében. Az agarak izomzata egyedülálló módon képes metabolizálni és lebontani a zsírt energiává. A magasabb zsírtartalmú diéták javulást eredményeznek az állóképességben és az izmok helyreállításában, valamint segítenek megelőzni az edzést követő izomkárosodást. A zsír azért hasznos az agár izomszövetében, mert elősegíti az „aerob anyagcserét”. Az aerob anyagcsere az élelmiszerből származó energiatermelés oxigén felhasználásával. Mivel oxigén áll rendelkezésre, a táplálék hatékonyabban metabolizálható, hogy több energia szabaduljon fel, és a folyamat során csökken a toxinok termelése. Alapvetően a fittséget nagymértékben meghatározza a szervezet aerob anyagcsere-képessége. Az aerob anyagcsere ellentéte az anaerob anyagcsere. Ez az az anyagcsere, amely akkor megy végbe, ha nem áll rendelkezésre oxigén. Ez az anyagcsere is hasznos a kutya számára, mivel lehetővé teszi a gyors energiatermelést és a rendelkezésre álló oxigén határán túli energiatermelést, de káros lehet, mivel tejsavat termel. A tejsav csökkenti a pH-értéket (savasabbá teszi az izmokat), és ennek többféle hatása lehet a szövetre, beleértve a görcsöket, az izomsejt-károsodást (rabdomiolízist), valamint az izomszakadások és egyéb sérülések esélyét. A sok zsíros táplálás célja, hogy maximalizálja az aerob anyagcseréből az izom számára felszabadítható energia mennyiségét, így nem kell annyira az anaerob anyagcserére támaszkodnia. Az ideális étrendi zsírtartalom széles tartományban mozog: 30-50% zsírból származó energia az ideális. Logikusnak tűnhet, hogy azoknak a kutyáknak, akikről megállapítható, hogy rossz a kondíciójuk, alacsony az állóképességük és/vagy visszatérő görcsösek, előnyös lehet a zsírszázalékot e tartomány felső határán tartani az etetésben, de nincs bizonyíték ennek alátámasztására.
Szénhidrát
Az emberi sportolók, és különösen a sprinterek számára is a szénhidrátok a legfontosabb tápanyagforrások. Lehetővé teszik az izomsejteknek, hogy a glükózt (szőlőcukrot) raktározzák sejtekben, és ezt szükség esetén felhasználják a gyors energiatermeléshez. Ez hozzáadható az aerob anyagcsere által felszabadítható energiához. Az izomsejtek nagyon gyorsan képesek sok energiát termelni, ami nyilvánvaló előnyökkel jár egy sprintversenyben. A magas szénhidráttartalmú etetés korlátja, hogy hosszú időn keresztül, amikor más tápanyagokat helyettesít, elősegíti az anaerob vagy tejsavtermelő utakat az izomzatban, és ténylegesen csökkentheti az erőnlétet. Emiatt a szénhidrát energiának általában a teljes bevitel 40%-a alatt kell lennie. A sportolók számára előnyös, ha közvetlenül edzés előtt és után magasabb szénhidrátbevitelt kapnak (de természetesen előtte mit sem ér akkor, ha nem jut el oda, ahova kell, tehát figyeljünk az emésztési időre is). Erről az agarak terén még nem készült konkrét kutatás, az emberi test működéséből tudunk következtetni.
Forrás:
